A hatalom és gazdasági uralom kiterjesztése a tőke alapvető logikájából fakad, így a folyamat, amiről most beszélek, nem értékítélet (egyelőre), csak tények összefoglalása.

Németországban a II. világháború után sok mással egyetemben olyan erős kkv szektor épült fel (Mittelstand), amely mindmáig a német gazdaság alapja és motorja belföldön is, de nemzetközileg is számottevő szerepet játszva. A nemzeti gazdaságok és a nemzeti tulajdon szerepe sok fejlett országban jelentős (Ausztria, Franciaország, Skandinávia), és a bankrendszer is számos országban részlegesen vagy túlnyomórészt hazai magán- és állami tulajdonban van. Egy erős hazai bankrendszer és KKV szektor egy erős és sokszínű hazai médiarendszerrel segíti egy autonóm gondolkodású polgárság és társadalom épülését. Ezt csak a jobboldal ismerte fel, bárki, bármi is mond ma már. A Fidesz és a Jobbik jó irányban indultak el, amikor egy erős Magyarország vízióját állították fel a világba pusztán „betagozódni” kívánó kisország víziója helyett.

A tőke mindig manipulál

A világban azonban így is folyamatosan folyik a tömegmanipuláció, ember legyen a talpán, aki mindig a színfalak mögé lát, és tudja, érzi, hogy mi mögött milyen hatalmi érdekek állnak. Persze a hazai tőke is épp úgy lehet manipulatív, mint a nemzetközi. Mondjuk ki: Ázsiát és Közel Keletet leszámítva a többnyire liberális sajtóval összefonódó politikai hatalmak a világban mindenütt a tőke uralmának folyamatos kiterjesztését általában demokratikus jelszavakkal és álszent kommunikációval próbálják leplezni. Soha nem hallani, hogy az olajszállítások biztonsága vagy az USA és más országok geopolitikai érdekeinek védelme, vagy netán a fegyverszállítások biztosítása miatt történnek katonai vagy gazdasági lépések. Mindig a demokrácia és az emberi jogok védelme a hívószó. Az USA folyamatosan a gazdaságok nyitottságáról és szabadságáról beszélt, miközben védővámok tömkelegével védte és védi a piacát. A világ legprudensebbnek tartott bankrendszere a svájci, náci pénzeken nőtt fel, és tartósította uralmát a pénzvilágban, miközben folyamatosan a pénzügyi etikáról prédikál. A CSR-ra büszke világcégek gyermekmunkát alkalmaznak és filléres karbantartások elmaradása miatt milliárdos környezetpusztítást okoznak (ld BP környezetszennyezési botrány). A világbékéről és demokráciáról beszélő fejlett európai és tengerentúli országok sorra szítják a konfliktusokat Afrikában és az Arab országokban, szállítják a fegyvereket, miközben egy jobb világról, demokráciáról, emberi jogokról vagy épp keresztény erkölcsről beszélnek. Mindehhez egy médiarendszer asszisztált folyamatosan, ezért ez az álszent világ sokunknak fel sem tűnt, és sokunknak mindmáig nem tűnik fel. Ne feledjük, mi egészen az elmúlt évekig ennek a médiának az emlőin nevelkedtünk, és el is hittük a fenti szólamokat. Szerencsére sokunk szeme felnyílt, ami az első lépés egy ország felemeléséhez.

Megmondóemberek helyett kultúrális nyitottság kell

Érdemes belegondolni, miért van az, hogy miközben a médiából dőltek, és még mindig dőlnek a liberalizmus által befolyásolt eszmék, egy minden más nézetet alsóbbrendűnek tartó hírgépezet ontja magából a megmondóemberes cikkeket, aközben lenézett és lebecsült, esetenként nem demokratikus országok mégis törnek előre. A demokratikus országokban élők pedig nem veszik észre, hogy noha a kulturális fejlettség, a civilizáció egy magas szintjét érték el, de a civilizációjuk semmivel nem értékesebb, mint a többezer éves kínai vagy akár az indiai civilizáció, hiába követték a világ sorsát nyomon egy euro-atlanti felsőbbrendűség szempontjából évtizedeken keresztül.

Mindez szép lassan a világban azért elkezdett egy új gondolati-spirituális masszává összeállni, ahol az európai gondolatvilágban hirtelen népszerűvé válhatott az anyagias világtól elforduló buddhizmus, ahol a liberalizmus is kezdi elveszteni a kizárólagosságát, mint a legfejlettebbnek hitt társadalomszervező elv és életszemlélet, és ez átadta a terepet egy sokkal pragmatikusabb gondolkodásnak. Persze még nem mindig, mert a hatalmi elitek egyelőre ragaszkodnak a korábbi elvekhez. Igaz, ez is lassan oldódóban van.

Európa ébred…De mi a helyzet Magyarországon? Erről szól a következő bejegyzés.