Én naivan azt gondoltam, hogy a párbeszéd fontos. Hogy az országot szerető emberek készek és képesek arról beszélni egymással pártállástól függetlenül, hogy mit kellene tenni és hogyan, és próbálják egymás véleményét befolyásolni vagy adott esetben elfogadni azt. Nos tévedtem.

És éppen egy liberális közegben történt mindez, ahol azt várná az ember, hogy nyitott más gondolatokra. Elmondom…

Mivel én már látom, hogy a sok béklyó ellenére elementáris a változás a Jobbik vezetésében, és tudom, hogy a magyar sajtó nagy része ezt még nem látja, vagy nem akarja elhinni, ezért kezdeményeztem az egyik vezető médiacsoport egyik meg nem nevezett vezető személyiségénél, hogy ugyan a kiadó és a szerkesztőség vezetői mit szólnának ahhoz, ha összehoznám őket Vona Gáborral. A cél egy informális találkozó, értelmiségi véleménycsere az ország dolgairól. Nem publicitás, nem szívesség kérés, nem támogatás kérése, csak egy értelmiségi beszélgetés. Merev, de kedves alutasítás volt a válasz. Ekkor elgondolkoztam.

Kinek is korlátos a gondolkodása?

Arra jutottam, hogy azok, akiket én valaha nagyon tiszteltem, azok ennyire elzárkóznak a „külső” gondolatok elől, akkor náluk van valami nagy baj. Ha Vona Gábor sok év alatt képes volt megváltozni, volt annyira bátor, hogy egy teljes pártot alakított át, embereket, szavazókat veszített el, akkor a megkérdezett liberális csapat képtelen kilépni a komfortzónájukból egy óra erejéig?

És most senki ne meneküljön olyan gondolatok közé, hogy de a Jobbik miket csinált. Mert ez csak ürügy. Ilyen alapon soha ne beszéljünk senkivel, aki egyszer olyat mondott, amivel nem értünk egyet.  Vagy szerintünk csúnyát tett. Ne is próbáljuk meg befolyásolni, hiszen más a véleményünk, és még csak esélyt se adjunk neki, hogy ő legyen képes befolyásolni bennünket. Ha ezt így gondolják, akkor ezek az emberek fognak nagy válságba kerülni, vagy már ott is vannak. Hiszen ez egy gondolati diktatúra. Szidják a diktatúrát, miközben a saját gondolataik béklyójában és diktatúrájában élnek. Úgy tűnik, ez egyben a liberalizmus válságának tükre is. Aki nem képes megérteni, elfogadni új embereket, új gondolatokat, az megáll a fejlődésben. Nagyon úgy tűnik, a liberálisok megálltak. Ezért van az, hogy megfáradt, okoskodó emberek idejének nagy részét az teszi ki, hogy másokat fikáznak, mert saját eszméik működőképességének korlátait már bebizonyította az élet, nincs új eszméjük, ezért marad a fikázós világ. Mindemellett sok mindenre azért még mindig nyitott ez a liberális világ, és sok értéket is képes szállítani a világról, és remek emberek is találhatók benne. De a fejlődése ma már korlátos.

Hibrid politizálás

Ezt úgy mondom, hogy jómagam, liberális értelmiséginek tartottam, és most is számos kérdésben liberális vagyok (kultúra, vélemények szabadsága, demokratikus alapjogok), míg számos kérdésben a nemzeti oldalt erősítem (erős nemzetként integrálódjunk a világba, ápoljuk-e kulturális hagyományainkat), gazdaságpolitikában pedig egy teljesítmény- és verseny alapú, de erős, tervező, orientáló és lehetőség teremtő államot és erős nemzeti gazdaságot támogatok, amely a multikkal együtt integrálódik a világgazdaság vérkeringésébe, miközben a kapitalizmus kereteit feszegeti azért, hogy igazságosabb elosztást hozzon létre és boldogabb embereket tartson hazája földjén.

Esélyt kell adni annak, amiről korábban teljesen mást gondoltunk

Ezeknek nem szabadna egymást kizáró elveknek lennie, és nem szabadna, hogy eljussunk odáig, hogy nem beszélünk egymással, mert akkor marad Orbán, akinek épp ez a szándéka! Ha viszont a másik oldal ezt nem ismeri fel, akkor maradjon is Orbán, ő legalább tudja, hogy mit akar. Sőt, ha a liberális oldal ezt nem ismeri fel, akkor maradni is fog Orbán, és ez az ő végzetes hibájuk is lesz, mert nekik lehetőségük lenne a valóságot úgy ábrázolni, hogy segítsék egy új, pozitív erő felemelését. E helyett a liberális média úgy manipulál finoman, hogy még mindig a megosztott, kormányváltásról lemondó, azt csak szavakban támogató, vízióval és komoly programmal nem rendelkező állítólagos baloldal szekerét tolják.

Lehet, hogy erről fog szólni a következő posztom?