Magyarországon a korábbi balliberális dominancia után felépült egy jobboldali-konzervatív média, aminek történelmi érdeme van. Helyreállította az egyensúlyt a médiában és talán kicsit a gondolkodásunkban is. Már, akiben volt és van erre nyitottság.  Bennem volt.

Ismerek olyan korábbi MSZMP szimpatizánst, aki lelkes Népszabadság előfizetőből INDEX és Magyar Nemzet olvasóvá vált, mert annyira elfogultnak kezdte érezni a Népszabadságot annak utolsó korszakában. De olyan korábbi Magyar Nemzet olvasókat is látok, akik ma 24.hu-ot, vagy netán 444.hu-t olvasnak, mert túl szűk volt nekik a keresztény-konzervatív kabát.

A nemzeti média nagy eredménye, hogy Magyarország sok polgárával együtt eljutott odáig, hogy képes lett gondolkodni, nem csak a nemzetközi tőke és a globalista ideológiák, szocialista nosztalgia által sulykolt dogmákat teszi megáévá, hanem mer olyan dolgokban is más véleményt mondani, ami evidenciának tűnt a Nyugatnak (pl. migráció vagy az ország finanszírozása). A nemzeti oldal ráérzett, hogy egyes rosszul értelmezett nyugati eszmék dogmatikus alkalmazása súlyos tragédiákhoz vezethet.

A szabad gondolkodás jó. Mindez azonban csak egy szűk gondolkodó rétegnél jelentkezett. A lakosság nagy többsége egy korlátosan médiafogyasztó és könnyen manipulálható tömeggé vált, ahol a Goebbels-i propaganda tézisei mentén játszanak a lelkével. Ez viszont nem jó.

Egy unortodox útnak addig van értelme, amíg az egy társadalmi víziót szolgál, növeli a versenyképességet, gyorsítja a fejlődést, és segíti a társadalmi egyenlőtlenségek csökkentését, ami az igazán fejlett társadalmak sajátja. Egy gazdaságilag és tudásban is kettészakadó társadalom azonban egy ország halálát jelenti, és egy kis elit uralmon maradásának az eszköze lehet. Mi erre az útra léptünk. Orbániszánt sokkal könnyebb építeni egy olyan hűbéri társadalomban, ahol a vakhit határozza meg hűbéresek döntéseit.

Nagyformátumú vízióból hatalmi játék – az emberek bőrére

A migrációs probléma megjelenéséig úgy tűnt, hogy van egy olyan miniszterelnökünk, aki átlát a nemzetközi tőke és a szervezetek mozgásain, és próbál egy saját utas, de demokratikus elveken nyugvó politikát megvalósítani. Mint egykori balliberális gondolkodó, még éreztem is a víziót a világképében, és láttam, hogy ennek az útnak van realitása. Nemzeti politika, de nemzetközi beágyazódással. A nemzeti és a nemzetközi tőke érdekei közötti egyensúlyt keresve. Magyarország útját keresve a világban és itthon. A migrációt azonban riogatásként használni, embereket szembe fordítani egymással szégyen, a nép lebecsülése, történelmi bűn és öntudatlan fordulópont.

Magyarország sajnos odáig jutott, hogy a korábbihoz hasonló léptékű média dominancia alakult ki egy pénzügyileg torzított, nem piaci versenyhelyzetben, ahol egy szűkkörű hatalmi érdekeket kiszolgáló rendszer részévé vált a média, ahol a cikkek egy részét már nem újságírók készítik, hanem a kommunikációs államapparátus (ld origo, ripost, TV 2, M1 és társaik) meghatározott forgatókönyv szerint.  És ez ismét rossz. Nagyon rossz. Mert ismét egy világkép próbálja mosni az agyunkat, és sokan azt sem tudják, hogy ez most épp velük történik meg. Nem tudják, hogy az origo, a TV2, az M1 és a megyei lapok és portálok nem híreket szeretnének adni nekik, hanem manipulálni kívánják őket annak érdekében, hogy a jelenlegi hatalom fennmaradhasson.

A magát gyengének érző hatalom mindig paranoiássá válik

És ez azért van így, mert a hatalom gyenge. És ezért fog veszteni. Gyengének érzi magát legbelül. Érdemi vitában nem tudná megvédeni az álláspontját. Mert, ha erős lenne, nem lenne szüksége arra, hogy szinte mindent az uralma alá hajtson a médiában. Ez a médiaháttér egy darabig elég lesz ahhoz, hogy egy alsó-középkategóriás kormányzati teljesítményt leplezni tudjon, és az ellenzéket képes legyen lejáratni.

Meddig lehet fújni a lufit?

Az emberek lebecsülése azonban mindig is megbosszulta önmagát.  A média nem minden, mert ott van mögötte a valóság, amit az emberek nap mint nap tapasztalnak. Ott van a közösségi média. A megfélemlítettség az iskolákban, kórházakban, intézményekben, az utak állapota, a szabadság elvesztése sok fronton, a gazdasági lemaradás régiónkban. Szlovénia, Észtország elhúzott, Csehország, Szlovákia és Lengyelország szinte mindenben leelőzött bennünket, most nemsokára Románia jön…Magyarország az EU perifériájára sodródik, ahol bizony nincs sok ország…Ez így nem mehet tovább. Lufit lehet fújni, de a lufikon át azért felsejlik a valóság...