Egy ideig Gyurcsány vagy Medgyessy is jószándékúnak tűnt, bár előbbiben mindig éreztem valami clown-felinget, utóbbiban pedig a határozott álamférfi karakter hiányát. Bajnai is szimpatikus volt, bár kicsit szürke, Antall Józsefet bár kissé gőgösnek tartottam, azért hitelesnek tűnt egy jó darabig, szegénynek fogalma nem volt a gazdaságról, leginkább eszmékben gondolkodott, a média azért szedte szét keményen őt is.

Orbán Viktor viszont a megszokott politikai szürkeségből kitörve végre új stílusú, határozott politikusként tűnt fel, aki az évek során valódi személyiséggé nőtte ki magát. Egy jó darabig még hiteles is volt számomra abban, ahogy egy más, jobb világot akart felépíteni. Politikai viták során mindamellett, hogy sok mindent megőriztem a balliberális elveimből, egyre többet védtem meg őt, mert láttam egy olyan víziót a világról és benne Magyarországról, ami tetszett, és amit egyetlen magyar politikusban sem éreztem még.  Ezt sok baloldali szavazó is érezte, és át is pártolt, míg sokan továbbra is ellenszenvvel követték a tevékenységét. Végül nekik lett inkább igazuk.

Mert egy idő után Orbánnál is elfogyott a szufla, elragadta a hatalommánia, és ma már vízió hiányában a propagandagépezete burkában élő hűbérűr szintjére süllyedt.

Csalódások 30 éve

Szóval, valahogy végül mindenkiben csalódni kellett. Nem szomorú ez? Antall sem lett végül nagyformátumú politikus, a forma fontosabb volt neki, mint a tartalom, a gazdaság nem fejlődött igazán, nem értett hozzá senki. Úgy tűnt, sikeres üzletemberként Gyurcsány ért hozzá, de aztán csak tovább züllesztette a gazdaságot, fontosabb volt nekii a póz és a hatalom. Jól használta ki a média erejét, de aztán média-politizálni kezdett az ország érdekében történő politizálás helyett, és azóta zuhanórepülésben van. Egy év alatt Bajnai sem tudott csodát tenni, végül ő is súlytalanul tűnt el a süllyesztőben.

Orbán kezdetben jószándékú politikusnak indult, de a G-nap óta mélyrepülésben van, ahogy a kulisszák mögé látok. A korábban az oligarcha társadalmat megtestesítő és nem sokak által kedvelt Simicska távozásával mégis csak elszabadult egy fék. Sőt, maga a pokol indult útjára. Orbán egy végtelenül korrupt és egyre kevésbé hatékony látszatrendszert épített fel, amelyet csak tehetséges pénzügyminisztere és néhány ügyes szakpolitikusa és propagandagépezete tart a felszínen. Vérlázító, hogy milyen mértékű népbutítással próbálja megtartani a hatalmat.

Merthogy más országokban azért lehet máshogy is, nemcsak a Finkelsteini „tartsuk félelemben az embereket, hogy aztán megmenthessük őket” módszerrel.