Jobbik a Kulisszák Mögött

Popper Péter esete az indiai tanítókkal

2018. április 06. 09:00 - JobbikInsider

popper_jpg_c_0c.jpgA neves pszichológus egyik könyvének részlete mindmáig erősen él bennem.Nem tudom pontosan felidézni, de talán a lényeget képes leszek átadni. Popper egyszer indiai hegyekben élő szerzetesekhez ment tanulni, és a rend vezetője elé hívott néhány tanítót. Megkérdezte, hogy kit szeretne mesterének. Popper rá is mutatott a számára legszimpatikusabb, legbarátságosabb mosolyú szerzetesre. A vezető azonban hirtelen kijelölt számára egy másik tantómestert. Amikor látta a meglepetést a pszichológus arcán, akkor csak annyit mondott: azért lesz ő a vezetőd, mert csak úgy tudsz kilépni a saját világodból és befogadni a világ teljességét, ha legyőződ magadban az idegenkedést más világoktól, és a magad teljességében Te is megnyílsz, és előítéletek nélkül viszonyulsz mindenhez.

Most Magyarországon is sokaknak erre lesz szükségük…Egy olyan pártot kell támogatniuk, aki lehet, hogy nem a legszimpatikusabb számukra, de az egyedüli erő ahhoz, hogy kormányváltás és elitváltás legyen szeretett országunkban. És ha ez az erő és a társadalom nyitott szívvel képes lesz együttműködni, akkor új világok nyílhatnak meg előttünk és az ország előtt is.

De erre térjünk majd vissza 2022-ben!

Szólj hozzá!

Aki nem fogadja el az újat, megáll a fejlődésben

2018. április 02. 09:00 - JobbikInsider

kulisszak_11.jpgÉn naivan azt gondoltam, hogy a párbeszéd fontos. Hogy az országot szerető emberek készek és képesek arról beszélni egymással pártállástól függetlenül, hogy mit kellene tenni és hogyan, és próbálják egymás véleményét befolyásolni vagy adott esetben elfogadni azt. Nos tévedtem.

És éppen egy liberális közegben történt mindez, ahol azt várná az ember, hogy nyitott más gondolatokra. Elmondom…

Mivel én már látom, hogy a sok béklyó ellenére elementáris a változás a Jobbik vezetésében, és tudom, hogy a magyar sajtó nagy része ezt még nem látja, vagy nem akarja elhinni, ezért kezdeményeztem az egyik vezető médiacsoport egyik meg nem nevezett vezető személyiségénél, hogy ugyan a kiadó és a szerkesztőség vezetői mit szólnának ahhoz, ha összehoznám őket Vona Gáborral. A cél egy informális találkozó, értelmiségi véleménycsere az ország dolgairól. Nem publicitás, nem szívesség kérés, nem támogatás kérése, csak egy értelmiségi beszélgetés. Merev, de kedves alutasítás volt a válasz. Ekkor elgondolkoztam.

Kinek is korlátos a gondolkodása?

Arra jutottam, hogy azok, akiket én valaha nagyon tiszteltem, azok ennyire elzárkóznak a „külső” gondolatok elől, akkor náluk van valami nagy baj. Ha Vona Gábor sok év alatt képes volt megváltozni, volt annyira bátor, hogy egy teljes pártot alakított át, embereket, szavazókat veszített el, akkor a megkérdezett liberális csapat képtelen kilépni a komfortzónájukból egy óra erejéig?

És most senki ne meneküljön olyan gondolatok közé, hogy de a Jobbik miket csinált. Mert ez csak ürügy. Ilyen alapon soha ne beszéljünk senkivel, aki egyszer olyat mondott, amivel nem értünk egyet.  Vagy szerintünk csúnyát tett. Ne is próbáljuk meg befolyásolni, hiszen más a véleményünk, és még csak esélyt se adjunk neki, hogy ő legyen képes befolyásolni bennünket. Ha ezt így gondolják, akkor ezek az emberek fognak nagy válságba kerülni, vagy már ott is vannak. Hiszen ez egy gondolati diktatúra. Szidják a diktatúrát, miközben a saját gondolataik béklyójában és diktatúrájában élnek. Úgy tűnik, ez egyben a liberalizmus válságának tükre is. Aki nem képes megérteni, elfogadni új embereket, új gondolatokat, az megáll a fejlődésben. Nagyon úgy tűnik, a liberálisok megálltak. Ezért van az, hogy megfáradt, okoskodó emberek idejének nagy részét az teszi ki, hogy másokat fikáznak, mert saját eszméik működőképességének korlátait már bebizonyította az élet, nincs új eszméjük, ezért marad a fikázós világ. Mindemellett sok mindenre azért még mindig nyitott ez a liberális világ, és sok értéket is képes szállítani a világról, és remek emberek is találhatók benne. De a fejlődése ma már korlátos.

Hibrid politizálás

Ezt úgy mondom, hogy jómagam, liberális értelmiséginek tartottam, és most is számos kérdésben liberális vagyok (kultúra, vélemények szabadsága, demokratikus alapjogok), míg számos kérdésben a nemzeti oldalt erősítem (erős nemzetként integrálódjunk a világba, ápoljuk-e kulturális hagyományainkat), gazdaságpolitikában pedig egy teljesítmény- és verseny alapú, de erős, tervező, orientáló és lehetőség teremtő államot és erős nemzeti gazdaságot támogatok, amely a multikkal együtt integrálódik a világgazdaság vérkeringésébe, miközben a kapitalizmus kereteit feszegeti azért, hogy igazságosabb elosztást hozzon létre és boldogabb embereket tartson hazája földjén.

Esélyt kell adni annak, amiről korábban teljesen mást gondoltunk

Ezeknek nem szabadna egymást kizáró elveknek lennie, és nem szabadna, hogy eljussunk odáig, hogy nem beszélünk egymással, mert akkor marad Orbán, akinek épp ez a szándéka! Ha viszont a másik oldal ezt nem ismeri fel, akkor maradjon is Orbán, ő legalább tudja, hogy mit akar. Sőt, ha a liberális oldal ezt nem ismeri fel, akkor maradni is fog Orbán, és ez az ő végzetes hibájuk is lesz, mert nekik lehetőségük lenne a valóságot úgy ábrázolni, hogy segítsék egy új, pozitív erő felemelését. E helyett a liberális média úgy manipulál finoman, hogy még mindig a megosztott, kormányváltásról lemondó, azt csak szavakban támogató, vízióval és komoly programmal nem rendelkező állítólagos baloldal szekerét tolják.

Lehet, hogy erről fog szólni a következő posztom?

Szólj hozzá!

Vona Gábor, az ember

2018. március 29. 09:00 - JobbikInsider

kulisszak_10.jpgSokat nem lehet tudni róla. Nem is nagyon törekedett rá, hogy építse az imázsát.  Így teljesen mást gondolnak róla az emberek, mint ami a valóság. Én már viszont tudom, milyen, így nekem lehet hinni.

Paraszti család, ambíciózus munkás és adminisztratív munkakörben dolgozó szülők, és sok könyv Gábor mellett. Így történelemtanár lesz, aki azért az évek folyamán megismerte a gazdaságot és a társadalmat a maga komplexitásában. Jó miniszterelnök lett volna 10 éve? Biztosan nem. Jó lenne most? Úgy tűnik, egyedül ő az, aki a mostani helyzetben képes átvezetni az országot egy sokak által még nem is látott fejlődési válságon. Miért mondom ezt? Egyrészt, mert:

1, van víziója, látja, hogy összeszerelőüzem helyett a tudásra kell alapozni az ország fejlődését. Ezt a FIDESZ soha nem mondta, vagy nagy ritkán mondta, de nem tett érte semmit.

2, tanul a hibáiból: a saját hibáin keresztül tanult meg sok mindent. Tényleg belátta, hogy szélsőséges gondolkodással nem lehet országot vezetni. Sokat olvasott, tanult, konzultált, és kialakult egy világképe, amiben sok mindent megőrzött a FIDESZ és még Orbán egykori nemzetépítő értékeiből is, de a baloldal számára is valós alternatívát képes nyújtani programjával, sőt, a baloldali pártokénál jobbat és reálisabbat! Hány politikus ismerte már el Magyarországon, hogy „elnézést, rosszul csináltam ezt a múltban. Beláttam. A jövőben már tudom, mi a helyes”. Senki. Kivéve Vonát.

3, emberi. A közeli munkatársakkal vagy az országfórumok hallgatóságával ugyanolyan közvetlen, mintha csak egy szomszéd srác lenne…Nyugodtan ellent lehet neki mondani, figyel, nyitott, gyorsan megváltoztatja a véleményét, ha jobb érveket talál a sajátjánál. Ilyenkor csak arra tudok gondolni, hogy milyen jó lenne, ha ezek meg is maradnának, mert a hatalom bizony képes torzítani a legjobb embereket is.

4, az ország érdekében cselekszik, a hatalom ehhez csak eszköz: tanácsadói, akik közül jó párat megismertem, és ő maga is ilyenek. Valóban csak az ország érdekli őket, a hatalmat csak eszköznek tekintik ahhoz, hogy az ország szekerét is jó irányba lehessen tolni. Amikor konkrét ígéretekről van szó, nem azt nézi, hogy milyen populista hazugságokkal lehet megszerezni a választókat (mert akkor nyilván 50%-os nyugdíjemelést ajánlana), hanem azt, hogy most mire van szükség.  Nyilván, aki politikusnak megy, a hatalmat akarja. Ha nem akarná, akkor rossz politikus lenne.

Egyszer, amikor egy nagy szakszervezeti találkozón járt, őszinte átéléssel beszélt arról, hogy mennyire meghatotta, amikor a Bérunióról szóló konferencián az egyik szakszervezeti vezető felállt, és ezt mondta: „27 éve várok erre a pillanatra, hogy valaki ezt felvesse és képviselje”. Nos, ekkor láttam rajta, hogy érzi, ezért érdemes csinálni a politikát…Megkapó volt.

5, becsületes. Állítólag soha nem fogad el meghívást idegentől, mert egy kóla esetén se érezze senki, se ő, se a másik fél, hogy ezzel le van kötelezve. Márpedig a korrupció ilyen apróságokkal kezdődhet. Polgári körülmények között él, de messze a luxustól. Méltó módon az ellenzék vezetőjéhez, de nem hivalkodóan. Nagyjából egy multinál dolgozó középvezető színvonalán. Azért egy miniszterelnök jelölttől ennél alacsonyabb szintet ne várjunk szerintem. Úgy gondolom, hogy ha miniszterelnök lesz, akkor sem vágyik majd luxusra.

Neki a politika a hobbija is, kicsit függő is. A mobilján minden szabad pillanatban lesi a híreket, keresi az új összefüggéseket. Soha nem korrumpálta sem a politikai rendszer, sem oligarchák, és nem képezi a FIDESZ álpárt rendszerének részét sem. Nem véletlen, hogy a párt polgármesterei sem korruptak. Pedig megtehetnék. De nincsenek botrányok körülöttük évek óta.

Nem áll Vona mögött nagyhatalom sem, bár azért lehet, hogy ez jól jönne néha…

6, kitartó. Nagy küzdő. És nem csak a politikában, Az edzője szerint soha nem adja fel, inkább mindig rátesz egy lapáttal. Heti 2-3 alkalommal jár konditerembe, kiváló az erőnléte (saját bevallása szerint azért van olyan tanácsadója, akinek jobb a bicepsze, mint az övé…�).

A politikai kalandorok, a megélhetési pártok vezetői és a hitelüket vesztő kormányerők és álpártjaik mellett jelenleg az egyetlen politikus, aki mögött van erő, és akiben lehet hinni.  Aki a kormánymédia emlőin nevelkedett, annak nehéz ezt elhinnie…Mindenesetre azt javaslom, hogy olvassa minden olvasóm a Facebook oldalát és a Jobbik Facebook oldalát, vagy közvetlenül a párt weboldalát. Vagy akár az Alfahírt. Ott torzítás nélküli információkat találhat. Az Alfahír persze nyilván elfogult, de legalább nem ír tudatosan lejárató, csúsztatásokkal teli álcikkeket, mint az origo.

Ami pedig Vona Gábor pozitív emberi oldalát illeti, kívánom, hogy maradjon így. Ő az ország egyetlen esélye.

Szólj hozzá!

A Jobbik csapata

2018. március 25. 09:00 - JobbikInsider

kulisszak_09.pngEz volt a második meglepetésem. Jól öltözött, képzett, jó humorral rendelkező, fiatal csapattal találkoztam, ahol sokkal kevesebb a fúrás-faragás, mint egy multinacionális cégnél. Vagy csak nincs rá idő a nagy pörgésben?

Úgy láttam, itt igazi csapatmunka folyik intelligens emberekkel. Egy egységes, de nem túl hierarchikus szervezetben. Ahol a közös célokért küzd mindenki. Ahol nincsenek besúgók. Sokáig vártam, hogy „persze, a médiában mindenki óvatosan beszél, de majd házon belül lesznek spontán őszinte mondatok, cigányozások, zsidózások”, de ez csak nem akart jönni…

Egyszer beszállítónak javasoltam az egyik ismerősömet, és kissé félszegen tettem fel a kérdést, hogy „létezik-e olyan szempont a beszállítók kiválasztása során, ami alapján egy korábban nemzetidegennek tartott csoport képviseltethetné magát”, de megrökönyödve néztek rám. Hiába, ezek szerint tényleg el vagyok maradva…Teljesen más az a kép, ami a Jobbikról kialakult, mint a valóság. Ebben persze a pártnak és egyes képviselőinek is van szerepe, de a média helyenként tudatos, helyenként öntudatlan torzításának még nagyobb a felelőssége. Olyanok mondanak határozott véleményt a pártról, akik szinte csak a média szűrőjén keresztül kapták és kapják az információkat. Akik soha nem találkoztak személyesen annak vezetőivel. Így gyakorlatilag hitek vannak és nem tudás. A hittel pedig nem lehet vitatkozni.

Lehet más egy pártigazgató

Találkoztam a pártigazgatóval is. A pártokban általában ő a legsötétebb figura…De nem a Jobbiknál. Szabó Gábor egy megnyerő, szimpatikus, komoly, nagyon vékony fickó, aki általában farmerben, hátizsákkal közlekedik, és az új iroda elindításáig egy XI. kerületi irodában Hazai Pálya c. újság kötetei és dobozok között fogadja a vendégeit. Az egykori MSZMP-s politikusokat is megszégyenítő szerény körülmények között él, lerí, hogy nem a gazdagság motiválja. Szerinte előbb-utóbb mindenki rájön majd, hogy a Jobbik az egyedüli érték-alapú párt, amely valódi vízióval rendelkezik.

Megismertem szakpolitikusokat és a csapataikat. Polgármestereket, szóvivőket. Egytől egyig jószándékú, tehetséges embereknek tűntek, noha a világképük nem feltétlenül mindig egyezik az enyémmel. Mégis, mindez hihetetlen volt mindazok után, amiket hallottam, láttam, gondoltam a politikáról és a pártról. Amikor megkérdeztem számomra mértékadó embereket, hogy a képviselőik hány százalékát tartják tehetséges, jó politikusnak, akkor az egyöntetű vélemény nagyjából a kétharmados aránynál járt. Idővel persze oldódnak az illúziók, és nekem is volt pár kellemetlen meglepetésem. De az én korábbi elképzeléseimhez képest azért mindenképp bíztató és reménykeltő a helyzet. Ha kiábrándulnék, akkor is szólok, persze

Szólj hozzá!

Orbán érdeme és történelmi bűne

2018. március 21. 09:00 - JobbikInsider

kulisszak_08.jpgAz orbáni út sokáig fontos szerepet játszott egy új magyar történelem írásában, és ezt nem szabad lebecsülnünk. Egy olyan víziót követett, ami a nemzettudat, a saját gazdasági és média holdudvar fejlesztésén keresztül vissza kívánta adni az ország tartását. És meg is tette, bárki mármit mond. Közben azonban olyan indulatokat és feszültségeket teremtett, amivel lehúzta a teljesítményét. Most már biztosan nem nagy államférfiként vonul be a történelembe, pedig meg lett volna á az esélye, hanem korrupt állami maffiavezérként.

Neki sikerült először egy nagyon tudatos úttal bebizonyítani, hogy nem kell feltétlenül az IMF emlőin nevelkedni, kiszolgáltatni magunkat a világ politikai és gazdasági érdekköreinek, hogy fel lehet építeni egy hazai bankrendszert, nagyvállalkozói réteget, jól működő állami cégeket, kiegyensúlyozott kulturális életet és saját média rendszert is, ami korábban sosem volt meg. Az Orbán rendszer nagy érdeme, hogy helyreállította az egyensúlyt az amúgy mesterséges népi-urbánus világok között. Tartást adott az országnak, új fazont. Ezt senki nem volt képes megtenni. Senkinek nem voltak eredeti gondolatai arról, hogy hogy kell országot építeni. Mindenki csak korábbi sémákból, vagy a tanácsadói ötleteiből merítkezett. Neki voltak eredeti gondolatai. Sokat támadták sok minden miatt, amit keményen végrehajtott. Persze sok populista intézkedése is volt, de kinek ne lenne ilyen a politikában.  Az út, amire lépett sokáig haladó volt. Minden eddiginél jobban próbálta támogatni a családokat is.

De sajnos csak egy darabig. Közben elszaladt a ló alatta is. A tanácsadói is kicserélődtek, és számos vállalhatatlan emberrel vette körül magát (Habony, Rogán, Mészáros Lőrinc, Németh Szilárd váltak meghatározóvá). Nemzeti tőke helyett tíz oligarchát nevelt fel ahelyett, hogy kétszázat csinált volna. Versenyképes KKVk helyett kegyenceket és hűbéreseket nevelt ki egy olyan gazdasági rendszerben, ahol előbb-utóbb mindenki valaki lekötelezettje, azaz a rendszer része lesz, ahol már nem a teljesítmény számít, hanem a kapcsolatok. Vidám beszélgetések helyett félelmet épített fel a tantestületektől kezdve közintézményeken át az egészségügyig. Ahol nem lehet ellenvélemény. Ahol totális média uralmuk alatt a kiválasztottak úgy érzik, hogy már mindent megtehetnek, mert csak egy napig lesz hír egy sokmilliárdos korrupció. Ahol már nemcsak nappal és éjjel hazudnak, hanem mindig. Ahol az a cél, hogy jól butítsuk el az embereket, mert az oktatás és a gondolkodás veszélyes. Ahol mindenkivel üzletet lehet kötni, függetlenül attól, hogy baltás gyilkos mögött álló politikus, körözött arab bűnöző vagy az orosz állam. Eközben azonban folyamatosan maradunk le régiónk országaitól is, de azt halljuk nap mint nap, hogy „az ország jobban teljesít”.  Ahol mindenre képes a rendszer a hatalom megtartása érdekében, főleg egy jócskán felnagyított veszélyre, a migránsokra alapozva.

Az országnak is van lelke

Noha az Orbán rendszer az ország tartását megteremtette, és a migráns kérdésben -a hagyományos véleményeket (balliberális) mantrázók által még nem felismert- pragmatikus álláspontjával új mintát mutatott egy irracionálissá váló, álszent demokráciának és média világnak, az ország lelkét sajnos mégis elvette. És ezért nem fog a történelem nagyjai közé kerülni. Ezt sokan még nem érzik, főleg azok, akik a rendszer részei vagy kedvezményezettjei vagy kiszolgálói vagy csak megtévesztettjei, és így nehéz tisztán látniuk. Nekik nyilván szentségtörést jelenthetnek ezek a sorok, mert ők épp olyan rózsaszín ködben látják világunkat, mint én láttam azt 20 éve, amikor még nem tudtam eligazodni az érdekek és manipulációk média-útvesztőjében, és azt hittem, hogy amit olvasok az van, az a tény. De ezek a sorok nem is nekik szólnak, hanem azoknak, akik nyitottak, és esetleg korábban be akarják járni azt az utat, hogy szellemi béklyókból kilépve, tisztán lássák maguk körül a világot.

Birkák vezetnek birkákat

A FiDESZ megbocsáthatatlan bűne, hogy nem volt egyetlen olyan ember vagy emberek olyan csoportja, aki megállást bírt volna parancsolni Európa talán egyetlen igazi diktátorának felépítéséhez. Mindenki beállt a sorba. Ez sok ember szégyene, és az ország szégyene is.

Ez az ország sokat volt török, Habsburg, orosz uralom alatt, de most a legrosszabb van, magyar politikai maffia uralom alatt áll, pontosabban a Fidesz-maffia uralma alatt. Ezt nem én mondom, ezt már a saját embereik is elismerik, mert ilyenekkel is kapcsolatban állok, és személyesen váltottam velük szót arról, hogy miképp működik a rendszerük. Mivel ők is a rendszer részeit képezik, sokan közülük még tehetségesek is, és szeretik, amit csinálnak, ezért nehezen lépnek ki belőle. Pedig szeretnének. Valahol megértem őket is. A szocializmus alatt is sok tehetséges ember volt, akik ki szerettek volna bontakozni. De egyszerre csak egy rendszerben lehet élni, és nekik is ott kellett megtalálniuk az érvényesülés útját, mindenki csak nem mehet nyugatra…Én viszont csak azzal tudtam megőrizni a hitemet, hogy nem álltam be ebbe a rendszerbe.

Most azonban eljött az idő. Nem szabad még jobban bebetonozni egy ilyen rendszert, mert akkor akár 50 éves diktatúra is jöhet egy új uralkodó dinasztia megteremtésével.

Mintha már ezen is dolgozna a miniszterelnökünk, ahogy elnézem a családban történt házasságok számát…

2 komment

Első találkozásom Vona Gáborral

2018. március 16. 09:00 - JobbikInsider

kulisszak_07.jpgA korábban már említett értelmiségi találkozó fő eseménye a pártelnök beszéde volt. Számomra korábban semleges volt Vona személye, de inkább negatív képzeteim voltak vele kapcsolatban. Magyar Gárda, EU-zászló égetés, szélsőséges gondolatok és politikusok.

Nos, fél óra alatt tökéletesen levezette a magyar társadalom és gazdaság jelenlegi állapotát, hogy a tervekkel ellentétben nem egy polgári társadalom felé haladunk, hanem egy hűbéresi rendszer van kialakulóban, és hogy miért zsákutca mindez számunkra, mert az emberek lebecsülése és manipulációja helyett sokkal inkább fel kellene emelni őket. Történelem-tanárként ezt sokkal szemléletesebben tette, mint ahogy ezt én le tudnám írni. Nem gyűlölködve beszélt, sőt, nagyon higgadtan, és jelezte azt is, hogy a cél a legfelsőbb szintek elszámoltatása mellett nem a bosszú lesz, ebben is szeretne máshogy cselekedni, mint elődei. Elismerte, hogy Orbán Viktor számos korábbi gondolatával ő is azonosulni tudott, de azt is láttatta, hogy az a rendszer, ami kiépült, végzetes lehet az ország számára. Olyan jövőképet vázolt, ami ma minden magyar embernek vonzó lehet. A korrupciót csökkentve, versenyképes gazdaságot építeni az oktatáson keresztül felemelni minden társadalmi réteget és persze mindezt az ország nemzeti érdekeit képviselve. A részletek persze az apró betűkben vannak, de ki ne tudna ezzel azonosulni? A kérdés már csak a hitelesség lesz. Mert azért először hallgatva őt bennem is az fogalmazódott meg, hogy vajon egy pártvezető, akiről korábban egészen mást gondoltunk, hogyan képes ekkorát változni.

Mivel számos olyan megjegyzést is tett, amiből éreztem, hogy nem a hatalom megszerzése a kizárólagos cél (erre nagyon érzékeny vagyok), hanem az ország felemelése, és hogy nem akart ígérgetni, nem harangozott be 13. havi nyugdíjat, csak hogy megnyerje a nyugdíjasokat, így elkezdődött oldódni vele kapcsolatban valami.

A szúrós szemei és a kevés mosoly miatt soha nem volt megnyerő, de amikor leült az asztalunkhoz, akkor láttam, hogy nagyon emberi, közvetlen, és minden olyan ötletet szívesen lát, ami segíthet egy jó programot felépíteni. Adtam neki egy-kettőt…

Szólj hozzá!

Télapó nincs, de még a krampuszoknál is rosszabb a felhozatal

2018. március 12. 09:00 - JobbikInsider

kulisszak_06.jpgEgy ideig Gyurcsány vagy Medgyessy is jószándékúnak tűnt, bár előbbiben mindig éreztem valami clown-felinget, utóbbiban pedig a határozott álamférfi karakter hiányát. Bajnai is szimpatikus volt, bár kicsit szürke, Antall Józsefet bár kissé gőgösnek tartottam, azért hitelesnek tűnt egy jó darabig, szegénynek fogalma nem volt a gazdaságról, leginkább eszmékben gondolkodott, a média azért szedte szét keményen őt is.

Orbán Viktor viszont a megszokott politikai szürkeségből kitörve végre új stílusú, határozott politikusként tűnt fel, aki az évek során valódi személyiséggé nőtte ki magát. Egy jó darabig még hiteles is volt számomra abban, ahogy egy más, jobb világot akart felépíteni. Politikai viták során mindamellett, hogy sok mindent megőriztem a balliberális elveimből, egyre többet védtem meg őt, mert láttam egy olyan víziót a világról és benne Magyarországról, ami tetszett, és amit egyetlen magyar politikusban sem éreztem még.  Ezt sok baloldali szavazó is érezte, és át is pártolt, míg sokan továbbra is ellenszenvvel követték a tevékenységét. Végül nekik lett inkább igazuk.

Mert egy idő után Orbánnál is elfogyott a szufla, elragadta a hatalommánia, és ma már vízió hiányában a propagandagépezete burkában élő hűbérűr szintjére süllyedt.

Csalódások 30 éve

Szóval, valahogy végül mindenkiben csalódni kellett. Nem szomorú ez? Antall sem lett végül nagyformátumú politikus, a forma fontosabb volt neki, mint a tartalom, a gazdaság nem fejlődött igazán, nem értett hozzá senki. Úgy tűnt, sikeres üzletemberként Gyurcsány ért hozzá, de aztán csak tovább züllesztette a gazdaságot, fontosabb volt nekii a póz és a hatalom. Jól használta ki a média erejét, de aztán média-politizálni kezdett az ország érdekében történő politizálás helyett, és azóta zuhanórepülésben van. Egy év alatt Bajnai sem tudott csodát tenni, végül ő is súlytalanul tűnt el a süllyesztőben.

Orbán kezdetben jószándékú politikusnak indult, de a G-nap óta mélyrepülésben van, ahogy a kulisszák mögé látok. A korábban az oligarcha társadalmat megtestesítő és nem sokak által kedvelt Simicska távozásával mégis csak elszabadult egy fék. Sőt, maga a pokol indult útjára. Orbán egy végtelenül korrupt és egyre kevésbé hatékony látszatrendszert épített fel, amelyet csak tehetséges pénzügyminisztere és néhány ügyes szakpolitikusa és propagandagépezete tart a felszínen. Vérlázító, hogy milyen mértékű népbutítással próbálja megtartani a hatalmat.

Merthogy más országokban azért lehet máshogy is, nemcsak a Finkelsteini „tartsuk félelemben az embereket, hogy aztán megmenthessük őket” módszerrel.

2 komment

Személyes viszonyom a politikával

2018. március 08. 09:00 - JobbikInsider

kulisszak_05.jpgUtálom, gyűlölöm, hazug, minden politikus rongy ember, aki a napi érdekei mentén cselekszik, elárulná az anyját is, a nyelve úgy forog, mint egy kígyóé, képes mindent megmagyarázni, de általában nem a tettek, hanem a szavak embere, terveket, dokumentumokat dolgoz ki, amelyek nagy részéből sose lesz semmi

Mondtam volna pár évvel ezelőtt mindezt, ha valaki megkérdez erről, vagy, ha nem, akkor is. Majd hozzátettem volna, hogy nagy részük korrupt, és csak a saját érdekeit képviseli, az ország nem számít nekik. Ideológiák béklyójában élnek, a szabad gondolatok megszűnnek, mivel, aki ellentétesen gondolkozik velük, az ellenség és hülye.

Aki valaha belekóstolt az üzlet világába, átélte annak a tempóját, a valódi versenyt, a gondolatok valódi ütközését, a team munkát egy cél érdekében, azt, hogy egy vállalat, hogy működik, vízió, misszió, értékek és komolyan átgondolt stratégiák mentén, annak mindez nagyon idegen. Nekem is az volt. Magánbeszélgetések során mindig lenézően beszéltem a politikusokról, és nem tudtam elképzelni, hogy léteznek becsületes politikusok, és azt sem, hogy én valaha a politika környezetébe kerülök. Nincs egy olyan kormányfőnk a rendszerváltás óta, akire úgy emlékszünk vissza, hogy „ez igen”? Nos, ez a véleményem is szertefoszlott, és olyan helyről, ahonnan soha nem gondoltam volna.

Első találkozásom a JOBBIKkal…

Az értelmiségi holdudvar építési szándéka közben valaki bedobta nevem, ennek hatására meghívtak egy találkozóra Dúró Dórával és Szávay Lászlóval. Úgy döntöttem, elfogadom a meghívást, egyrészt azért, mert kíváncsi voltam, miképp szervezi az életét egy általam egyáltalán nem ismert párt. Az is volt a szándékom, hogy végre ne csak beszéljek valamiről, hanem legyen első kézből is benyomásom igazi politikusokról, teszteljem őket, és eldönthessem, helyes-e az elméletem. Ők inkább arra voltak kíváncsiak, én hogy látom az országot, én meg fordítva, így volt téma bőven…Én azt próbáltam meg kipuhatolni, hogy valóban megváltozott-e a párt, vagy csak a hatalmi törekvései miatt akarja álcázni magát, de a korábbi elvei még mindig élnek…

Nagy nyitottságot tapasztaltam, tényleg szerették volna megérteni, hogy a korábban zárt világuk mellett milyen más gondolatok léteznek. Korábbi hiteim a politika önzőségéről ugyan még nem omlottak össze, de odáig eljutottam, hogy a korábbi patás ördög képből egy normális, gondolkodó, a helyét kereső, demokratikus párt képe kezdett kirajzolódni intelligens, tehetséges, maximálisan jószándékú emberek közreműködésével. Meghívtak egy nagyobb találkozóra is, és mivel eljutottam odáig, hogy már nehezen tudom elfogadni a közállapotok jelenlegi helyzetét, így arra is elmentem. Mielőtt leírom Vona Gábor beszédét és első találkozásomat a pártelnökkel, addig még egy kis kitérő…

1 komment

Vége az illúziónak: a média nem tiszta, de mégis az?

2018. március 03. 09:00 - JobbikInsider

kulisszak_04.jpgVan itt ellentmondás? Nincs. Miért? Mert a média, mint a fékek és ellensúlyok rendszerének része, ha megőrzi bizonyos mértékű önjárását, akkor bármilyen érdekek vannak mögötte, fontos szerepet tölt be.

A média felszabadulásának a folyamata pozitív hatással bírt a társadalomra, mert visszaadta a gondolatok ésszerű formálásának lehetőségét az új vélemények megjelenése. Lássuk be, mindannyiunknak sok olyan ismerőse van, aki azóta változatos ideológiai pályákat futott be. És ez így van rendjén, amíg képesek vagyunk gondolkodni.

Nem igaz, hogy a magyar sajtó nem szabad. A magyar sajtó szabad. Ezt még ellenzéki személyiségek is határozottan állítják időnként. De azt elfelejtik, hogy a közéleti elérést tekintve csak igen kis része ellenzéki vagy független. Mondjuk a 15%-a. Egy országban, ahol a megyei napilapok és portálok, a köztévé, a TV2, a helyi rádiók, a vezető országos kereskedelmi rádió, az egyik vezető hírportál és több jelentős bulvárlap kormányközeli tulajdonosok kezében van, és kézivezérléssel irányítják őket, ahol politikai megrendelésre készülő cikkek jelennek meg, ott nem beszélhetünk a média tisztaságáról, bármennyire is próbálják ezt egyesek bizonygatni. Szabad a média persze, de nem tiszta, és el van torzulva a szerkezete, és nem csak a tartalom minősége számít a sikerben, hanem a média mögötti korlátlan finanszírozási lehetőségek. Míg az MSZMP fénykorában az agit-prop osztályon öt, azaz öt fő dolgozott, addig ma a FIDESZ gépezetet közvetve is többszáz fős saját és ügynökségi apparátus támogatja.

Egyszer azonban minden diktatúrának, így a média diktatúrának is vége lesz…Már csak az a kérdés, hogy mikor…

5 komment

A hatalom, a tőke és a média által teremtett világ itthon

2018. február 28. 10:00 - JobbikInsider

kulisszak_03.jpgMagyarországon a korábbi balliberális dominancia után felépült egy jobboldali-konzervatív média, aminek történelmi érdeme van. Helyreállította az egyensúlyt a médiában és talán kicsit a gondolkodásunkban is. Már, akiben volt és van erre nyitottság.  Bennem volt.

Ismerek olyan korábbi MSZMP szimpatizánst, aki lelkes Népszabadság előfizetőből INDEX és Magyar Nemzet olvasóvá vált, mert annyira elfogultnak kezdte érezni a Népszabadságot annak utolsó korszakában. De olyan korábbi Magyar Nemzet olvasókat is látok, akik ma 24.hu-ot, vagy netán 444.hu-t olvasnak, mert túl szűk volt nekik a keresztény-konzervatív kabát.

A nemzeti média nagy eredménye, hogy Magyarország sok polgárával együtt eljutott odáig, hogy képes lett gondolkodni, nem csak a nemzetközi tőke és a globalista ideológiák, szocialista nosztalgia által sulykolt dogmákat teszi megáévá, hanem mer olyan dolgokban is más véleményt mondani, ami evidenciának tűnt a Nyugatnak (pl. migráció vagy az ország finanszírozása). A nemzeti oldal ráérzett, hogy egyes rosszul értelmezett nyugati eszmék dogmatikus alkalmazása súlyos tragédiákhoz vezethet.

A szabad gondolkodás jó. Mindez azonban csak egy szűk gondolkodó rétegnél jelentkezett. A lakosság nagy többsége egy korlátosan médiafogyasztó és könnyen manipulálható tömeggé vált, ahol a Goebbels-i propaganda tézisei mentén játszanak a lelkével. Ez viszont nem jó.

Egy unortodox útnak addig van értelme, amíg az egy társadalmi víziót szolgál, növeli a versenyképességet, gyorsítja a fejlődést, és segíti a társadalmi egyenlőtlenségek csökkentését, ami az igazán fejlett társadalmak sajátja. Egy gazdaságilag és tudásban is kettészakadó társadalom azonban egy ország halálát jelenti, és egy kis elit uralmon maradásának az eszköze lehet. Mi erre az útra léptünk. Orbániszánt sokkal könnyebb építeni egy olyan hűbéri társadalomban, ahol a vakhit határozza meg hűbéresek döntéseit.

Nagyformátumú vízióból hatalmi játék – az emberek bőrére

A migrációs probléma megjelenéséig úgy tűnt, hogy van egy olyan miniszterelnökünk, aki átlát a nemzetközi tőke és a szervezetek mozgásain, és próbál egy saját utas, de demokratikus elveken nyugvó politikát megvalósítani. Mint egykori balliberális gondolkodó, még éreztem is a víziót a világképében, és láttam, hogy ennek az útnak van realitása. Nemzeti politika, de nemzetközi beágyazódással. A nemzeti és a nemzetközi tőke érdekei közötti egyensúlyt keresve. Magyarország útját keresve a világban és itthon. A migrációt azonban riogatásként használni, embereket szembe fordítani egymással szégyen, a nép lebecsülése, történelmi bűn és öntudatlan fordulópont.

Magyarország sajnos odáig jutott, hogy a korábbihoz hasonló léptékű média dominancia alakult ki egy pénzügyileg torzított, nem piaci versenyhelyzetben, ahol egy szűkkörű hatalmi érdekeket kiszolgáló rendszer részévé vált a média, ahol a cikkek egy részét már nem újságírók készítik, hanem a kommunikációs államapparátus (ld origo, ripost, TV 2, M1 és társaik) meghatározott forgatókönyv szerint.  És ez ismét rossz. Nagyon rossz. Mert ismét egy világkép próbálja mosni az agyunkat, és sokan azt sem tudják, hogy ez most épp velük történik meg. Nem tudják, hogy az origo, a TV2, az M1 és a megyei lapok és portálok nem híreket szeretnének adni nekik, hanem manipulálni kívánják őket annak érdekében, hogy a jelenlegi hatalom fennmaradhasson.

A magát gyengének érző hatalom mindig paranoiássá válik

És ez azért van így, mert a hatalom gyenge. És ezért fog veszteni. Gyengének érzi magát legbelül. Érdemi vitában nem tudná megvédeni az álláspontját. Mert, ha erős lenne, nem lenne szüksége arra, hogy szinte mindent az uralma alá hajtson a médiában. Ez a médiaháttér egy darabig elég lesz ahhoz, hogy egy alsó-középkategóriás kormányzati teljesítményt leplezni tudjon, és az ellenzéket képes legyen lejáratni.

Meddig lehet fújni a lufit?

Az emberek lebecsülése azonban mindig is megbosszulta önmagát.  A média nem minden, mert ott van mögötte a valóság, amit az emberek nap mint nap tapasztalnak. Ott van a közösségi média. A megfélemlítettség az iskolákban, kórházakban, intézményekben, az utak állapota, a szabadság elvesztése sok fronton, a gazdasági lemaradás régiónkban. Szlovénia, Észtország elhúzott, Csehország, Szlovákia és Lengyelország szinte mindenben leelőzött bennünket, most nemsokára Románia jön…Magyarország az EU perifériájára sodródik, ahol bizony nincs sok ország…Ez így nem mehet tovább. Lufit lehet fújni, de a lufikon át azért felsejlik a valóság...

2 komment

A hatalom, a tőke és a média által teremtett világ

2018. február 24. 09:00 - JobbikInsider

kulisszak_02.jpgA hatalom és gazdasági uralom kiterjesztése a tőke alapvető logikájából fakad, így a folyamat, amiről most beszélek, nem értékítélet (egyelőre), csak tények összefoglalása.

Németországban a II. világháború után sok mással egyetemben olyan erős kkv szektor épült fel (Mittelstand), amely mindmáig a német gazdaság alapja és motorja belföldön is, de nemzetközileg is számottevő szerepet játszva. A nemzeti gazdaságok és a nemzeti tulajdon szerepe sok fejlett országban jelentős (Ausztria, Franciaország, Skandinávia), és a bankrendszer is számos országban részlegesen vagy túlnyomórészt hazai magán- és állami tulajdonban van. Egy erős hazai bankrendszer és KKV szektor egy erős és sokszínű hazai médiarendszerrel segíti egy autonóm gondolkodású polgárság és társadalom épülését. Ezt csak a jobboldal ismerte fel, bárki, bármi is mond ma már. A Fidesz és a Jobbik jó irányban indultak el, amikor egy erős Magyarország vízióját állították fel a világba pusztán „betagozódni” kívánó kisország víziója helyett.

A tőke mindig manipulál

A világban azonban így is folyamatosan folyik a tömegmanipuláció, ember legyen a talpán, aki mindig a színfalak mögé lát, és tudja, érzi, hogy mi mögött milyen hatalmi érdekek állnak. Persze a hazai tőke is épp úgy lehet manipulatív, mint a nemzetközi. Mondjuk ki: Ázsiát és Közel Keletet leszámítva a többnyire liberális sajtóval összefonódó politikai hatalmak a világban mindenütt a tőke uralmának folyamatos kiterjesztését általában demokratikus jelszavakkal és álszent kommunikációval próbálják leplezni. Soha nem hallani, hogy az olajszállítások biztonsága vagy az USA és más országok geopolitikai érdekeinek védelme, vagy netán a fegyverszállítások biztosítása miatt történnek katonai vagy gazdasági lépések. Mindig a demokrácia és az emberi jogok védelme a hívószó. Az USA folyamatosan a gazdaságok nyitottságáról és szabadságáról beszélt, miközben védővámok tömkelegével védte és védi a piacát. A világ legprudensebbnek tartott bankrendszere a svájci, náci pénzeken nőtt fel, és tartósította uralmát a pénzvilágban, miközben folyamatosan a pénzügyi etikáról prédikál. A CSR-ra büszke világcégek gyermekmunkát alkalmaznak és filléres karbantartások elmaradása miatt milliárdos környezetpusztítást okoznak (ld BP környezetszennyezési botrány). A világbékéről és demokráciáról beszélő fejlett európai és tengerentúli országok sorra szítják a konfliktusokat Afrikában és az Arab országokban, szállítják a fegyvereket, miközben egy jobb világról, demokráciáról, emberi jogokról vagy épp keresztény erkölcsről beszélnek. Mindehhez egy médiarendszer asszisztált folyamatosan, ezért ez az álszent világ sokunknak fel sem tűnt, és sokunknak mindmáig nem tűnik fel. Ne feledjük, mi egészen az elmúlt évekig ennek a médiának az emlőin nevelkedtünk, és el is hittük a fenti szólamokat. Szerencsére sokunk szeme felnyílt, ami az első lépés egy ország felemeléséhez.

Megmondóemberek helyett kultúrális nyitottság kell

Érdemes belegondolni, miért van az, hogy miközben a médiából dőltek, és még mindig dőlnek a liberalizmus által befolyásolt eszmék, egy minden más nézetet alsóbbrendűnek tartó hírgépezet ontja magából a megmondóemberes cikkeket, aközben lenézett és lebecsült, esetenként nem demokratikus országok mégis törnek előre. A demokratikus országokban élők pedig nem veszik észre, hogy noha a kulturális fejlettség, a civilizáció egy magas szintjét érték el, de a civilizációjuk semmivel nem értékesebb, mint a többezer éves kínai vagy akár az indiai civilizáció, hiába követték a világ sorsát nyomon egy euro-atlanti felsőbbrendűség szempontjából évtizedeken keresztül.

Mindez szép lassan a világban azért elkezdett egy új gondolati-spirituális masszává összeállni, ahol az európai gondolatvilágban hirtelen népszerűvé válhatott az anyagias világtól elforduló buddhizmus, ahol a liberalizmus is kezdi elveszteni a kizárólagosságát, mint a legfejlettebbnek hitt társadalomszervező elv és életszemlélet, és ez átadta a terepet egy sokkal pragmatikusabb gondolkodásnak. Persze még nem mindig, mert a hatalmi elitek egyelőre ragaszkodnak a korábbi elvekhez. Igaz, ez is lassan oldódóban van.

Európa ébred…De mi a helyzet Magyarországon? Erről szól a következő bejegyzés.

Szólj hozzá!

Szellemi és lelki fejlődésem állomásai a szocializmustól a nemzeti gondolkodásig

2018. február 20. 09:00 - JobbikInsider

kulisszak_01.jpgBevallom, én is azok közé tartoztam, akik valaha a hagyományos média világának emlőin nevelkedtek még a 80-as, 90-es években. Fel sem merült bennem, hogy amit olvasok ne lehetne igaz vagy arányos. Maga az a tény, ha valaki másképp gondolkodott, furcsa volt, mert korábban nem volt más vélemény. Ez a világ -miközben amúgy jószándékú és meggyőződéses emberek igazgatták, kizárólagosnak tekintett vélemények, ideológiák és persze érdekek fogságában észrevétlenül vagy nem is olyan észrevétlenül manipulálta az országot és engem is nap mint nap.  Egyszer azonban mindennek vége van…

Noha kritikus voltam, de az információk többségét azért elfogadtam, mert szakszerűen tálalták. Sőt, egykoron jómagam is voltam a tálalók között. Általában a másképp gondolkodókkal, a jobboldallal, a FIDESZ-szel, MIÉP-pel, majd a JOBBIK-kal való riogatás, a nemzeti gondolkodás nevetségessé tétele, a radikalizmus démonizálása az olvasmányaim természetes része volt. Ehhez persze a nemzetieskedők és a radikálisok is hozzájárultak, akik bizony helyenként túltolták a szekeret. A múlt őskövületeként törtek fel, és tűntek fel számomra korábban egyszerűen csak elfojtott gondolatok. Pedig csak annyi történt, hogy kiszabadult a szellem a palackból, és útnak indult egy új szellemi áramlat.

Akkor nem tűnt fel, hogy hoppá, itt szinte minden médium meghatározott értékeket képvisel. Nem gondoltam végig, hogy a médiában minden hír mögött egy gépezet és annak érdekei vannak. Pedig a hír ritkán hír magától, A híreket csinálják.

Mi vezetett az elbizonytalanodásomhoz?

Amikor megnéztem, hogy mely országok sikeresek és képesek szisztematikusan felzárkózni a világ élvonalához, akkor kezdtem elbizonytalanodni a baloldali-liberális világ mindenhatóságában. A világ egyetlen sikeres és tartósan is dinamikusan növekvő gazdasága mögött nem állt liberális eszmerendszer (Kína, India, Malajzia, Szingapúr, Dél-Korea). A közepesen gyorsan növekvő országok esetében a liberális eszme látszólag megvolt, de a gazdaság akkor is szigorú „konzervatív” törvényszerűségeken, helyenként burkolt vagy nem is olyan burkolt protekcionizmuson keresztül működött (Svájc, USA, Németország). Eközben azt láttam, hogy az európai országok más része (Hollandia, Franciaország, Anglia) a korábban létrehozott gyarmattartó státuszukra és gazdasági fejlettségükre és persze a protestáns etikára is alapozva magas szintű életszínvonalat teremtettek, de amely országok mintha túl lennének történelmük csúcspontján, mindamellett, hogy az európai kultúra tiszteletre méltó szeletét képezik. Ez persze csak egy érzés, lehet vele vitatkozni.

A tőke uralma – vajon szembe lehet szállni vele?

Az euroatlanti országok a saját érdekeiket maximálisan védve, nemzetközileg folyamatosan terjeszkedve, a tőke uralmának alárendelve építették tevékenységüket évtizedekig, és építik ma is. Ezt a liberális kapitalizmust csak minimálisan szelídítették a nemzetközi szervezetek vagy akár az Európai Unió. Az elosztásban alkalmazott szocialista gondolkodás (főképp a skandináv modell) viszont évtizedes sikeres gazdaságpolitikák eredményeképp volt képes mindmáig talán a legszimpatikusabb emberi életteret létrehozni (Kanada mellett). Azaz sok „párhuzamos valóság” is kialakult, teljes átmeneti zavart okozva a világképemben…

Akkor valami itt nem stimmel, nem? Egy a nemzetközi tőkének kiszolgáltatott, természeti erőforrásokkal nem rendelkező, a gepolitikában jelentősebb tárgyalóerővel nem bíró ország vajon mitől lenne képes felzárkózni, ha a nemzetközi szervezetek (IMF, Világbank, EU) általában a szervezetben lévő erősebb országok pénzügyi köreinek és nagyvállalatainak az erőterében és érdekében nyilvánulnak meg, és noha látszólag nemes célokat képviselnek, mögöttük kőkemény üzleti logika áll? Ebből sose lesz felzárkózás. Pedig az adott kor elitjének gondolkodásában ez volt a természetes. Mert úgy tűnt, nincs más út.

Pedig van és lehet. Egy országnak alapvetően a saját érdekeit kell tudni képviselni egy globalizált világban is. Közben persze nem szabad bezárkóznia. De ez már a következő történet lesz…

4 komment
süti beállítások módosítása