Utálom, gyűlölöm, hazug, minden politikus rongy ember, aki a napi érdekei mentén cselekszik, elárulná az anyját is, a nyelve úgy forog, mint egy kígyóé, képes mindent megmagyarázni, de általában nem a tettek, hanem a szavak embere, terveket, dokumentumokat dolgoz ki, amelyek nagy részéből sose lesz semmi…

Mondtam volna pár évvel ezelőtt mindezt, ha valaki megkérdez erről, vagy, ha nem, akkor is. Majd hozzátettem volna, hogy nagy részük korrupt, és csak a saját érdekeit képviseli, az ország nem számít nekik. Ideológiák béklyójában élnek, a szabad gondolatok megszűnnek, mivel, aki ellentétesen gondolkozik velük, az ellenség és hülye.

Aki valaha belekóstolt az üzlet világába, átélte annak a tempóját, a valódi versenyt, a gondolatok valódi ütközését, a team munkát egy cél érdekében, azt, hogy egy vállalat, hogy működik, vízió, misszió, értékek és komolyan átgondolt stratégiák mentén, annak mindez nagyon idegen. Nekem is az volt. Magánbeszélgetések során mindig lenézően beszéltem a politikusokról, és nem tudtam elképzelni, hogy léteznek becsületes politikusok, és azt sem, hogy én valaha a politika környezetébe kerülök. Nincs egy olyan kormányfőnk a rendszerváltás óta, akire úgy emlékszünk vissza, hogy „ez igen”? Nos, ez a véleményem is szertefoszlott, és olyan helyről, ahonnan soha nem gondoltam volna.

Első találkozásom a JOBBIKkal…

Az értelmiségi holdudvar építési szándéka közben valaki bedobta nevem, ennek hatására meghívtak egy találkozóra Dúró Dórával és Szávay Lászlóval. Úgy döntöttem, elfogadom a meghívást, egyrészt azért, mert kíváncsi voltam, miképp szervezi az életét egy általam egyáltalán nem ismert párt. Az is volt a szándékom, hogy végre ne csak beszéljek valamiről, hanem legyen első kézből is benyomásom igazi politikusokról, teszteljem őket, és eldönthessem, helyes-e az elméletem. Ők inkább arra voltak kíváncsiak, én hogy látom az országot, én meg fordítva, így volt téma bőven…Én azt próbáltam meg kipuhatolni, hogy valóban megváltozott-e a párt, vagy csak a hatalmi törekvései miatt akarja álcázni magát, de a korábbi elvei még mindig élnek…

Nagy nyitottságot tapasztaltam, tényleg szerették volna megérteni, hogy a korábban zárt világuk mellett milyen más gondolatok léteznek. Korábbi hiteim a politika önzőségéről ugyan még nem omlottak össze, de odáig eljutottam, hogy a korábbi patás ördög képből egy normális, gondolkodó, a helyét kereső, demokratikus párt képe kezdett kirajzolódni intelligens, tehetséges, maximálisan jószándékú emberek közreműködésével. Meghívtak egy nagyobb találkozóra is, és mivel eljutottam odáig, hogy már nehezen tudom elfogadni a közállapotok jelenlegi helyzetét, így arra is elmentem. Mielőtt leírom Vona Gábor beszédét és első találkozásomat a pártelnökkel, addig még egy kis kitérő…