Az orbáni út sokáig fontos szerepet játszott egy új magyar történelem írásában, és ezt nem szabad lebecsülnünk. Egy olyan víziót követett, ami a nemzettudat, a saját gazdasági és média holdudvar fejlesztésén keresztül vissza kívánta adni az ország tartását. És meg is tette, bárki mármit mond. Közben azonban olyan indulatokat és feszültségeket teremtett, amivel lehúzta a teljesítményét. Most már biztosan nem nagy államférfiként vonul be a történelembe, pedig meg lett volna á az esélye, hanem korrupt állami maffiavezérként.

Neki sikerült először egy nagyon tudatos úttal bebizonyítani, hogy nem kell feltétlenül az IMF emlőin nevelkedni, kiszolgáltatni magunkat a világ politikai és gazdasági érdekköreinek, hogy fel lehet építeni egy hazai bankrendszert, nagyvállalkozói réteget, jól működő állami cégeket, kiegyensúlyozott kulturális életet és saját média rendszert is, ami korábban sosem volt meg. Az Orbán rendszer nagy érdeme, hogy helyreállította az egyensúlyt az amúgy mesterséges népi-urbánus világok között. Tartást adott az országnak, új fazont. Ezt senki nem volt képes megtenni. Senkinek nem voltak eredeti gondolatai arról, hogy hogy kell országot építeni. Mindenki csak korábbi sémákból, vagy a tanácsadói ötleteiből merítkezett. Neki voltak eredeti gondolatai. Sokat támadták sok minden miatt, amit keményen végrehajtott. Persze sok populista intézkedése is volt, de kinek ne lenne ilyen a politikában.  Az út, amire lépett sokáig haladó volt. Minden eddiginél jobban próbálta támogatni a családokat is.

De sajnos csak egy darabig. Közben elszaladt a ló alatta is. A tanácsadói is kicserélődtek, és számos vállalhatatlan emberrel vette körül magát (Habony, Rogán, Mészáros Lőrinc, Németh Szilárd váltak meghatározóvá). Nemzeti tőke helyett tíz oligarchát nevelt fel ahelyett, hogy kétszázat csinált volna. Versenyképes KKVk helyett kegyenceket és hűbéreseket nevelt ki egy olyan gazdasági rendszerben, ahol előbb-utóbb mindenki valaki lekötelezettje, azaz a rendszer része lesz, ahol már nem a teljesítmény számít, hanem a kapcsolatok. Vidám beszélgetések helyett félelmet épített fel a tantestületektől kezdve közintézményeken át az egészségügyig. Ahol nem lehet ellenvélemény. Ahol totális média uralmuk alatt a kiválasztottak úgy érzik, hogy már mindent megtehetnek, mert csak egy napig lesz hír egy sokmilliárdos korrupció. Ahol már nemcsak nappal és éjjel hazudnak, hanem mindig. Ahol az a cél, hogy jól butítsuk el az embereket, mert az oktatás és a gondolkodás veszélyes. Ahol mindenkivel üzletet lehet kötni, függetlenül attól, hogy baltás gyilkos mögött álló politikus, körözött arab bűnöző vagy az orosz állam. Eközben azonban folyamatosan maradunk le régiónk országaitól is, de azt halljuk nap mint nap, hogy „az ország jobban teljesít”.  Ahol mindenre képes a rendszer a hatalom megtartása érdekében, főleg egy jócskán felnagyított veszélyre, a migránsokra alapozva.

Az országnak is van lelke

Noha az Orbán rendszer az ország tartását megteremtette, és a migráns kérdésben -a hagyományos véleményeket (balliberális) mantrázók által még nem felismert- pragmatikus álláspontjával új mintát mutatott egy irracionálissá váló, álszent demokráciának és média világnak, az ország lelkét sajnos mégis elvette. És ezért nem fog a történelem nagyjai közé kerülni. Ezt sokan még nem érzik, főleg azok, akik a rendszer részei vagy kedvezményezettjei vagy kiszolgálói vagy csak megtévesztettjei, és így nehéz tisztán látniuk. Nekik nyilván szentségtörést jelenthetnek ezek a sorok, mert ők épp olyan rózsaszín ködben látják világunkat, mint én láttam azt 20 éve, amikor még nem tudtam eligazodni az érdekek és manipulációk média-útvesztőjében, és azt hittem, hogy amit olvasok az van, az a tény. De ezek a sorok nem is nekik szólnak, hanem azoknak, akik nyitottak, és esetleg korábban be akarják járni azt az utat, hogy szellemi béklyókból kilépve, tisztán lássák maguk körül a világot.

Birkák vezetnek birkákat

A FiDESZ megbocsáthatatlan bűne, hogy nem volt egyetlen olyan ember vagy emberek olyan csoportja, aki megállást bírt volna parancsolni Európa talán egyetlen igazi diktátorának felépítéséhez. Mindenki beállt a sorba. Ez sok ember szégyene, és az ország szégyene is.

Ez az ország sokat volt török, Habsburg, orosz uralom alatt, de most a legrosszabb van, magyar politikai maffia uralom alatt áll, pontosabban a Fidesz-maffia uralma alatt. Ezt nem én mondom, ezt már a saját embereik is elismerik, mert ilyenekkel is kapcsolatban állok, és személyesen váltottam velük szót arról, hogy miképp működik a rendszerük. Mivel ők is a rendszer részeit képezik, sokan közülük még tehetségesek is, és szeretik, amit csinálnak, ezért nehezen lépnek ki belőle. Pedig szeretnének. Valahol megértem őket is. A szocializmus alatt is sok tehetséges ember volt, akik ki szerettek volna bontakozni. De egyszerre csak egy rendszerben lehet élni, és nekik is ott kellett megtalálniuk az érvényesülés útját, mindenki csak nem mehet nyugatra…Én viszont csak azzal tudtam megőrizni a hitemet, hogy nem álltam be ebbe a rendszerbe.

Most azonban eljött az idő. Nem szabad még jobban bebetonozni egy ilyen rendszert, mert akkor akár 50 éves diktatúra is jöhet egy új uralkodó dinasztia megteremtésével.

Mintha már ezen is dolgozna a miniszterelnökünk, ahogy elnézem a családban történt házasságok számát…